Tudástár
Affirmatív kommunikáció
Mindennapos boldogulásunk során sokszor mintázatokat ismerünk fel es azokra reagálunk, így segítik előfeltevéseink vagy előítéleteink a feldolgozási időnk és reakcióidőnk lerövidítését.
Amikor a rendelőben belép egy személy, aki külső megjelenése (ruházata, mozgása, hajviselete es egyéb nemi jellege alapján) nőies külsővel rendelkezik, nagyszámú korábbi tapasztalatunk alapján legtöbben különösebb átgondolás es egyéb információ nélkül arra a következtetésre jutunk, hogy a személy egy nő. A legtöbb korábbi interakciónk cisznemű személyekkel történt, így sokan valószínűleg azt is elég egyértelműnek gondoljuk, hogy egy cisz nő lépett be a rendelőnkbe. Nagy valószínűséggel, amikor a nőként kategorizált betegünk gyűrűsujján lévő karikagyűrűt meglátjuk azt feltételezzük, hogy egy férjezett nőről van szó.
Minden különösebb interakció nélkül, pusztán a beteg megjelenéséből és a vizuális jelek nem feltétlenül tudatos átgondolási mechanizmusokon alapuló percepciónk által máris “leolvastuk” a beteg nemi identitását es szexuális orientációját, kettő, a beteggel való kommunikációinkat alapjaiban befolyásoló információt.
Könnyen előfordulhat ugyanakkor ebben a helyzetben, hogy nem megfelelő kategóriákba helyeztük a beteget, hogy a reakció időnket lerövidítő és információfeldolgozási munkánkat támogató folyamataink ellenünk és a beteggel való megfelelő kapcsolat kialakítása ellen dolgoznak. Előfordulhat, hogy a leolvasott információink nem helyesek, ami a nem ciszheteró (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, interszex) betegeink esetén kellemetlen vagy alkalmanként kifejezetten bántó helyzeteket teremthetnek. Mindenesetre biztosan hatást gyakorolnak az orvos-beteg kapcsolatra és nagy valószínűséggel aláássák, vagy nagyon megnehezítik a beteg számára, hogy bizalomteli, őszinte kapcsolatot alakítson ki velünk.
Fontos látnunk, hogy a fenti helyzetben pusztán a beteg megjelenését olvasva anélkül vontunk le következtetéseket a beteg nemi identitását es szexuális orientációját illetően, hogy valódi, valid információink lennének ezeket a kérdéseket illetően. Fontos figyelnünk, arra, hogy ezek a tudattalan és megalapozatlan előfeltevéseink hatással vannak a beteggel kialakított gyógyítói kapcsolatunkra.
A nem megfelelő vagy nem kellően inkluzív nyelvhasználat, olyan légkört teremt, ami megnehezíti a beteg számára az őszinte kommunikációt, növeli az LMBT+ személyek láthatatlanságat és fontos információktól fosztja meg az ellátót. Az ellátó-beteg interakcióink során és a mindennapjainkban próbáljunk előfeltevésektől mentes, semleges nyelvezetet, elsajátítani és alkalmazni, valamint tudatosabbak lenni saját automatikus feltevéseinkre interperszonális kapcsolatainkban.
Az LMBT+ betegeink nagyobb valószínűséggel osztják meg őszintén orientációjukat vagy nemi identitásukat velünk, ha elfogadva es támogatva érzik magukat, valamint, ha tudják, hogy megbízhatnak bennünk, mint szakemberben és a titoktartási kötelezettségünkben. A szexuális orientációra és nemi identitásra vonatkozó információk lényeges szempontokat jelentenek a betegek általános egészségi állapotára – kifejezetten a mentális egészségre- vonatkozóan, valamint jelentős támpontot szolgáltathatnak számunkra számos betegségmegelőzést, életmódot es rizikóviselkedést célzó intervenció esetén.
Szakemberként gyakran használunk szakkifejezéseket általánosságban és szexualitás tabusítása, valamint a szexualitás és szexuális élet, mint téma nehézségéből és kényelmetlenségéből adódóan akkor is, amikor a betegünk szexuális életéről, szexuális orientációjáról vagy nemi identitásáról beszélünk. Fontos ugyanakkor tudnunk, hogy ezek a kifejezések történeti hátterükből adódóan gyakran patologizálóak, degradálóak lehetnek a betegeink számára.
A fent említett két kommunikációs barrieren túl, LMBT+ betegeinkkel való interakcióink során gyakran előfordul egy harmadik helyzet is: amikor a helyzethez nem passzoló, vagy az adott szituációban indokolatlan kíváncsisággal átitatott kérdéseket teszünk fel a betegeinknek. Ilyenkor – természetes és sok szempontból rendkívül előrevivő – szakmai és emberi kíváncsiságunkból adódóan, olyan helyzetet teremtünk, amely gyakran jelentős kényelmetlenséget vagy kellemetlenséget okozhat betegeink számára. Az ilyen helyzetek megelőzésére igyekezzünk átgondolni, hogy az adott információ ismerete valóban befolyásolja-e szakmai szempontból a beteg ellátását.
Lényeges szem elött tartanunk, hogy nyitott, előfeltevések nélküli kérdéseket használjunk, amikor a betegeink testével, nemi identitásával, párkapcsolatával vagy szexuális életével kapcsolatos kérdéseket teszünk fel:
Rossz példa
Üdvözlöm kisasszony! / Foglaljon helyet uram!
Van férje? / Van barátja? / Nős?
Szed fogamzásgátlót? (mivel ez csak férfiakkal folytatott szexuális együttlét esetén releváns védekezési módszer, így azt a feltevésünket sugallja, hogy nő betegünk folytat szexuális viszonyt férfiakkal, tehát a nagy számok törvénye alapján heteroszexuális) További nehézséget jelenthet, ha a beteg nemleges válasza esetén az alábbi módon folytatódik a beteginterjú: “Mi lesz, ha teherbe esik?” / “Nem fél, hogy teherbe esik?”
Használ óvszert? (ez a barrier is leginkább férfiakkal folytatott szexuális együttlét esetén releváns védekezési módszer, így az előzőhöz hasonló üzenetet hordozhat a beteg számára.)
Jó példa
Neme?
Hogyan szólíthatom?
Van partnere?
Él szexuális életet?
Milyen nemű a partnere?
Létesít mással is szexuális kapcsolatot az említett partnerén kívül?
Milyen nemű partnerekkel van szexuális kapcsolata?
Milyen barriereket, védekező módszereket használ a teherbeesés megelőzésére?
Milyen barriereket, védekező módszereket használ a nemi betegségek megelőzésére?
Jár rendszeres szűrővizsgálatokra?
A legfontosabb tehát, hogy olyan helyzetekben, amelyek nemmel, szexualitással és szexuális orientációval kapcsolatosak a fentiekhez hasonló, nyitott kérdéseket tegyünk fel. A kérdéseink ne előfeltevéseket, hanem őszinte kíváncsiságot tükrözzenek. Az LMBTI betegeink számára fontos üzenetet hordoznak mind a nyitott odaforduló kérdések, mind pedig a zárt, előfeltevésekkel átitatottak. Előbbiek támogatást és elfogadást tükröznek számukra, míg utóbbiak megnehezítik helyzetük őszinte és nyitott ismertetését, hiszen ellent kell mondaniuk egy hatalmi pozícióban levő személynek, vagy magyarázkodniuk kell.
A nem, nemi identitás, szexuális orientáció vagy szexuális élet további megvitatása során az is lényeges, hogy beteg által használt kifejezéseket használjuk, amikor a beteg testéről, neméről vagy szexuális orientációjáról beszélünk. Fontos továbbá, hogy mellőzzük a szakkifejezések használatát a szexuális orientáció vagy a nemi identitás esetén, mivel az nagyon patologizáló lehet a beteg számára.
Az inkluzív, befogadó nyelvezet és környezet támogatóan hat betegeinkre az LMBTI kisebbségekhez való tartozásuk megosztását illetően, tehát támogatja az elbújásukat, amely fontos kérdés az ellátás szempontjából, hiszen fényt deríthet az ellátást befolyásoló sajátos szükségletekre és lehetőséget adhat a specifikus utánkövetési szempontok, vagy rizikók megcélzására.
A diszkriminációtól való félelem, a korábbi rossz tapasztalatok miatt, valamint a fizikális biztonságuk védelme érdekében LMBTI betegeink gyakran döntenek úgy, hogy nem fedik fel nemi identitásukat vagy szexuális orientációjukat. Fontos hogy a kommunikációnk és a rendelői környezetünk elfogadást és nyitottságot tükrözzön, amivel segíthetjük betegeink előbújását.
Minél tudatosabbak vagyunk saját nyelvhasználatunkra és automatikus előfeltevéseinkre, annál nagyobb eséllyel tudunk inkluzív befogadó nyelvi környezetet létrehozni a betegeink számára, ami pozitív hatással van az ellátó-beteg kapcsolatra.
Dr. Szél Zsuzsanna
kutató, pszichiáter rezidens
A szöveg az OpenDoors Handbook for health care professionals alapján készült.